GYALOGLÓKLUB PESTI TÚRÁJA – TOKOVICS KLÁRA ÉLMÉNYDÚS BESZÁMOLÓJA

„Medárd napját követő első igazi nyári napon 16 kecskeméti társammal vonatra ültünk Pest felé, hogy végre együtt kimozduljunk a 3 hónapos bezártságból.

A Margitszigeten nagy örömünkre csatlakoztak hozzánk a CédrusNet Program alapítói, Sárközy Erika és Laluk Márta. Ez volt a csapat negyedik, egész napos túrája a fővárosban.

A gyaloglónapot a mindig humoros tájfutó világbajnok és a nemzet sportólója, Monspart nyitotta meg. A Szigeten az Országos Gyalogló Klubja Mozgalom közel 80 tagjának is ő „dirigálta” a bemelegítő gyakorlatokat. A csoportkép elkészülte után Saci javaslatára tiszteletünket tettünk a Hajós Alfréd Uszoda bejáratánál Benedek Tibor és Kárpáti György elhunyt vízilabdázók fényképei előtt, ahol emléküket őrizve már napok óta mécsesek százai égtek. Utunkat csodálatos parkok között folytattuk észak felé, közben megörökítettük a különleges virágokat, nevezetes romokat (Pl. Szent Margit klastroma és temetkezési helye). A zenélő kútnál elfogyasztottuk a szendvicseinket, majd a Duna-parton elindultunk visszafelé. Útközben meglepődve tapasztaltuk, hogy a szigeti szökőkút vízcsóvái lenyűgöző táncot járnak. Nem is gondoltuk, hogy egy átlagos hétköznap délben is láthatunk ilyen csodát. 15 percig lenyűgözve álltunk, hiszen ilyet ritkán lát a messziről jött „turista”.
Ebédidő lévén egy kisvendéglőben felfrissültünk, majd villamossal a Gellért térre utaztunk. Mivel a Hotelt és a Fürdőt zárva találtuk, az épületeket csak kívülről csodálhattuk meg.
Ezután irány a Gellérthegy! Első megállónk a Kő Pál Szent István szobra mellőli panoráma fotózás volt. Sajnos a Sziklatemplomot is csak kívülről láthattuk.

A zöld jelzésen felfele haladva a monumentális Szabadság szobor és a Citadella erődítményhez értünk. A csapat itt kissé szétszakadt. A Domb-járók úgy tűnik edzettebbek, ők hamarabb felértek, de végül mindenki megérkezett a célhoz. A fantasztikus napsütésben 130 méter magasról csodálhattuk Budapest panorámáját. A fotószünet után jól esett volna 1-1 pohár sör vagy üdítő, de vírus miatti érdeklődés hiányában egyetlen söntés sem volt nyitva.
Lefelé már sokkal könnyebb volt az út, így gyalogosan átsétálva a Szabadság hídon, a Nagyvásár-csarnokban találtunk frissítőt.

Ekkorra már 4 óra volt. Kalandos volt a vonathoz való visszajutás, ugyanis vágányfelújítás miatt a Nyugati pályaudvar helyett csak Kőbánya-Kispestről indult vissza Kecskemétre.
Végül is mindenki – bár kissé fáradtan -, de boldogan bevallotta, hogy 3 hónap bezártság után milyen jó volt egy kicsit ragyogó napsütésben, egy egymásra figyelő, egymást támogató, vidám, pozitív beállítottságú csoporttal bejárni hazánk egy-egy nevezetes helyét.”
Tokovics Klára, szervező